Versek őszi gyümölcsökről

Alma

Erre gyere, ne menj arra,

Erre van a piros alma.

Piros alma csüng a fán,

szakítsd le, te barna lány!

Leszakítom, megeszem,

mert az almát szeretem.

Piros alma mosolygó,

Kis levélke, sárguló.

Lekerülnek már a fáról,

Csak álmodnak ők a nyárról.

A sámsoni piacon

Almát árul egy asszony.

Gyere pajtás, vegyük meg,

Ketten vagyunk, együk meg.

Három csillag van az égen,

Három pajtásom van nékem,

Egyik szőke, másik barna,

A harmadik aranyalma.

Zelk Zoltán: Az én kertem

Az én kertem olyan kert,

fogta magát, útra kelt,

elől ment az almafa,

utána a szilvafa,

de gondolta a dió,

nem lesz ebből semmi jó,

visszafordult, itt maradt –

egy fám mégis csak maradt!

Gazdag Erzsi: Mosolyra bíztató dal

Hozok neked galagonyát.

– Sírsz-e még?

Hozok neked kerek almát.

– Rísz-e még?

Egyet nevetsz; kettőt adok.

– Hadd látom:

Érik-e a piros mosoly

orcádon?

Piros mosoly: piros alma

itt terem.

Mosolyogj hát! Hadd legyen bő

szüretem!

Körte

Mézillatú gyümölcsfákon,

Érik már a sok termés,

Nyári körte, szilva, barack,

Meleg naptól mind megért.

Érett körte, sárguló,

A mogyoró kopogó.

Mókuska is gyűjtögeti,

Hosszú a tél, el kell tenni.

Szilva

Mézillatú gyümölcsfákon,

Érik már a sok termés,

Nyári körte, szilva, barack,

Meleg naptól mind megért.

Zelk Zoltán: Az én kertem

Az én kertem olyan kert,

fogta magát, útra kelt,

elől ment az almafa,

utána a szilvafa,

de gondolta a dió,

nem lesz ebből semmi jó,

visszafordult, itt maradt –

egy fám mégis csak maradt!

Szőlő

Lopják az úr szőlőjét,

Várom a kerülőjét.

Ha itt ér, szaladok,

Ha nem ér, maradok!

Kelep, kelep, gólyamadár,

Itt van az ősz, elmúlt a nyár.

Elmúlt a nyár, itt az ősz,

Szőlőt őriz már a csősz.

Szőlő, szőlő, édes szőlő,

Ősszel érik a sok szőlő.

Szüretelni óh, be jó!

Csurog a must, halihó!

Szőlő, szőlő, édes szőlő,

Ősszel érik a sok szőlő.

Szüretelni óh, be jó!

Csurog a must, halihó!

Lipem-lopom a szőlőt,

elaludt az öreg csősz.

Csonthéjasok

Dió

Kopog már a sok dió!

Őszi napfény ragyogó.

Dióverés, óh be jó!

Örül Palkó és Kató.

Dombon törik a diót, a diót,

Rajta vissza, mogyorót, mogyorót,

Tessék kérem megbecsülni,

És egy kicsit lecsücsülni, Csüccs!

Zelk Zoltán: Az én kertem

Az én kertem olyan kert,

fogta magát, útra kelt,

elől ment az almafa,

utána a szilvafa,

de gondolta a dió,

nem lesz ebből semmi jó,

visszafordult, itt maradt –

egy fám mégis csak maradt!

Mogyoró

Répa, retek, mogyoró,

Korán reggel ritkán rikkant a rigó.

Piros tálban mogyoró,

Törd meg gyorsan, kis Kató!

Terinek is adj belőle,

Úgyis marad még belőle.

Érett körte, sárguló,

A mogyoró kopogó.

Mókuska is gyűjtögeti,

Hosszú a tél, el kell tenni.

Töröm, töröm a mákot,

Sütök vele kalácsot,

Tisztítom a mogyorót,

Annak adok, aki jó.

Répa, retek, mogyoró,

Mind a három igen jó.

Korán reggel rózsakertben

Ritkán rikkant a rigó!

Dombon törik a diót, a diót,

Rajta vissza, mogyorót, mogyorót,

Tessék kérem megbecsülni,

És egy kicsit lecsücsülni, Csüccs!

Tovább a blogra »