Alma
Erre gyere, ne menj arra,
Erre van a piros alma.
Piros alma csüng a fán,
szakítsd le, te barna lány!
Leszakítom, megeszem,
mert az almát szeretem.
Piros alma mosolygó,
Kis levélke, sárguló.
Lekerülnek már a fáról,
Csak álmodnak ők a nyárról.
A sámsoni piacon
Almát árul egy asszony.
Gyere pajtás, vegyük meg,
Ketten vagyunk, együk meg.
Három csillag van az égen,
Három pajtásom van nékem,
Egyik szőke, másik barna,
A harmadik aranyalma.
Zelk Zoltán: Az én kertem
fogta magát, útra kelt,
elől ment az almafa,
utána a szilvafa,
de gondolta a dió,
nem lesz ebből semmi jó,
visszafordult, itt maradt –
egy fám mégis csak maradt!
Gazdag Erzsi: Mosolyra bíztató dal
Hozok neked galagonyát.
– Sírsz-e még?
Hozok neked kerek almát.
– Rísz-e még?
Egyet nevetsz; kettőt adok.
– Hadd látom:
Érik-e a piros mosoly
orcádon?
Piros mosoly: piros alma
itt terem.
Mosolyogj hát! Hadd legyen bő
szüretem!
Körte
Mézillatú gyümölcsfákon,
Érik már a sok termés,
Nyári körte, szilva, barack,
Meleg naptól mind megért.
Érett körte, sárguló,
A mogyoró kopogó.
Mókuska is gyűjtögeti,
Hosszú a tél, el kell tenni.
Szilva
Mézillatú gyümölcsfákon,
Érik már a sok termés,
Nyári körte, szilva, barack,
Meleg naptól mind megért.
Zelk Zoltán: Az én kertem
fogta magát, útra kelt,
elől ment az almafa,
utána a szilvafa,
de gondolta a dió,
nem lesz ebből semmi jó,
visszafordult, itt maradt –
egy fám mégis csak maradt!
Szőlő
Lopják az úr szőlőjét,
Várom a kerülőjét.
Ha itt ér, szaladok,
Ha nem ér, maradok!
Kelep, kelep, gólyamadár,
Itt van az ősz, elmúlt a nyár.
Elmúlt a nyár, itt az ősz,
Szőlőt őriz már a csősz.
Szőlő, szőlő, édes szőlő,
Ősszel érik a sok szőlő.
Szüretelni óh, be jó!
Csurog a must, halihó!
Szőlő, szőlő, édes szőlő,
Ősszel érik a sok szőlő.
Szüretelni óh, be jó!
Csurog a must, halihó!
Lipem-lopom a szőlőt,
elaludt az öreg csősz.
Csonthéjasok
Dió
Kopog már a sok dió!
Őszi napfény ragyogó.
Dióverés, óh be jó!
Örül Palkó és Kató.
Dombon törik a diót, a diót,
Rajta vissza, mogyorót, mogyorót,
Tessék kérem megbecsülni,
És egy kicsit lecsücsülni, Csüccs!
Zelk Zoltán: Az én kertem
fogta magát, útra kelt,
elől ment az almafa,
utána a szilvafa,
de gondolta a dió,
nem lesz ebből semmi jó,
visszafordult, itt maradt –
egy fám mégis csak maradt!
Mogyoró
Répa, retek, mogyoró,
Korán reggel ritkán rikkant a rigó.
Piros tálban mogyoró,
Törd meg gyorsan, kis Kató!
Terinek is adj belőle,
Úgyis marad még belőle.
Érett körte, sárguló,
A mogyoró kopogó.
Mókuska is gyűjtögeti,
Hosszú a tél, el kell tenni.
Töröm, töröm a mákot,
Sütök vele kalácsot,
Tisztítom a mogyorót,
Annak adok, aki jó.
Répa, retek, mogyoró,
Mind a három igen jó.
Korán reggel rózsakertben
Ritkán rikkant a rigó!
Dombon törik a diót, a diót,
Rajta vissza, mogyorót, mogyorót,
Tessék kérem megbecsülni,
És egy kicsit lecsücsülni, Csüccs!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: