Versek, mondókák az időjárásról

Kurutty, kurutty, brekeke,

Nem esett már két hete.

Weöres Sándor: Bolygó zápor

Bolygó zápor

libben , táncol,

suhog a fű sűrüjén, fa ágán.

Kéklő halvány

felhők alján

kivirul a ragyogó szivárvány.

Felhőcske pityereg

Jaj, az eső csepereg,

kis fehőcske pityereg.

Leejtett egy villámot,

Összetörött, kikapott:

Rádörrent a papája,

hogy jobban is vigyázhatna

Ne sírj ezért felhőcske!

Nagyobb baj is lehetne.

                       /RANKA – saját vers/

Szilágyi Domokos: Eső

Láncos-lobogós,

ez a makk kopogós,

hazafut a mókus,

ha az ég zokogós.

Ázik a tölgy is,

fürdik a völgy is,

halkan muzsikál

künn az esővíz.

Lovas Gábor: Esőben

Cseppre csepp, megered,

Koppra kopp, már zuhog.

Nyisd ki gyorsan esernyődet,

Én alábújok.

Fák ruhája mind megázik,

Tócsák háta hólyagos,

Az utca, a házis fázik,

Én is csurom víz vagyok.

Cseppre csepp, megered.

Koppra kopp, már zuhog.

Nemsokára kisüt a nap,

Majd megszáradok. 

Hévárt Andrea: Csipp-csepp

Csipp-csepp, csepereg,

megfázik a járda,

óvodába indulunk

együtt nemsokára.

Csipp-csepp, csepereg,

megfázik az erdő,

jön velünk az esőkabát

és az új esernyő.

Csipp-csepp, csepereg,

megfázik a város,

felvesztem a gumicsizmám,

és nem leszek sáros.

Benjámin László: Esőcsepp

Azért csak az esőcsepp,

csak ő a legerősebb!

A felhőből lepottyan,

neki az meg se kottyan,

akkor lesz, attól eleven

bukfencezik a levelen.

Mint a gyík, fürge lábú;

szalad, sziklák alá bú,

de még a földbe is lemegy,

megfürdeti a gyökeret

s a száron, mintha lépcsőn

járna, a föld fölé jön.

Lesz majd belőle pára,

felszáll a napsugárra,

onnan átszáll a szélre,

haza talál az égre

s beáll megint esőnek.

Csak ő a legerősebb.

Esőcseppek

Jaj, az eső megered,

hullanak a vízzcseppek.

Beleesnek egy tóba,

Süt rájuk a napocska.

Fölszállnak a kék égre.

Hát ott mi lesz belőle?

Összeáll egy felhőbe, 

Elfújja egy szellőcske.

Hegytetőnél majd megáll,

kicsit pihen s továbbáll.

Jöttmég sok-sok kis vízcsepp,

s felhőcske már nagyobb lett.

Nem férnek el egymás mellett

S jaj, az eső de megeredt.

                       /RANKA – saját vers/

Benjámin László: Esőcsepp

Azért csak az esőcsepp,

csak ő a legerősebb!

A felhőből lepottyan,

neki az meg se kottyan,

akkor lesz, attól eleven

bukfencezik a levelen.

Mint a gyík, fürge lábú;

szalad, sziklák alá bú,

de még a földbe is lemegy,

megfürdeti a gyökeret

s a száron, mintha lépcsőn

járna, a föld fölé jön.

Lesz majd belőle pára,

felszáll a napsugárra,

onnan átszáll a szélre,

haza talál az égre

s beáll megint esőnek.

Csak ő a legerősebb.

Forrás:

Főoldal

Weöres Sándor: Ha a világ rigó lenne, Móra Ifjúsági Könyvkiadó, 1986, Budapest

Tovább a blogra »