Trombitanárcisz trombitál,
orgonabokor orgonál,
harangvirág csendül,
virágoskert zendül.
Erősítő sem kell ide:
szállnak a hangok messzire.
Hallja falu, város:
muzsikál a május.
Kedves Látogató! Összegyűjtöttem néhány verset virágokról. A versek virágok szerint ABC sorrendbe vannak rendezve, így ki tudod választani, hogy melyik virágról szeretnél verset.
Eredményes keresgélést kívánok! RANKA
Aranyeső, jázminág,
Tavasszal szép a világ!
A rügyecskék kipattannak,
Színes lepkék szálldogálnak.
Árvácska, árvácska,
Tavasz első virága,
Lila, sárga, fehér, kék,
E kis virág ó, be szép!
Búzavirág, szarkaláb,
Óh, be szép is a világ!
Júliusi margaréta,
Szedjük, szedjük szép csokorba!
Sarkady Sándor: Gólyahír
– Mi szél hozott kisfutár?
– Nem szél hozott, napsugár.
– Kedves gazdád ki lehet?
– Fűnevelő kikelet.
– S mi a jó hír aranyom?
– Sárgulhat a kalapom.
– Jó a hír, jó a hír,
Isten hozott, gólyahír!
Osvát Erzsébet: Gyöngyvirág
Gyöngyvirág, gyöngyvirág,
de sok gyöngy van rajtad!
Boltostól vetted-e?
Ajándékba kaptad?
Nem kaptam, nem kaptam,
boltostól nem vettem.
Májusi hajnalban
gyöngysorral termettem.
Zelk Zoltán: Csilingel a gyöngyvirág
Csilingel a kis gyöngyvirág,
fehér a ruhája,
meghívja a virágokat
tavaszesti bálba.
Öltözködik az orgona,
lila a ruhája,
kivirít a kankalin, a
szegfű és a mályva.
A vadrózsa rájuk nevet,
bolondos a kedve,
a rigó is füttyent egyet:
hej, mi lesz itt este!
Táncra perdül a sok virág,
illat száll a légben,
őrt állnak a gesztenyefák
illemtudón, szépen.
A szellő is megfürdik a
virágillatárban,
s arra ébredünk fel reggel,
napsugaras nyár van.
Hóvirág, hóvirág,
Hófehér kis virág,
Fehér szirom, zöld levél,
Sok kis csokor útra kél.
Osvát Erzsébet: Nyújtózik a hóvirág
Nap kergeti a telet.
Hancúroznak friss szelek.
Nyelvecskéjével a fű
tavaszt kóstol: – Jóízű!
Bimbót bont a barka már.
A hóvirág? Ő sem vár.
Hosszú volt a tél nagyon.
Jót nyújtózik a napon.
Szepesi Attila: Virágmondóka
Hóvirág,
hószőnyegen bújik át.
Ibolya,
sűrű erdők mosolya.
Kankalin,
fény a liget árnyain.
Százszorszép,
virágozzál százszor még!
Gazdag Erzsi: A hóvirág éneke
Kinyílott a hóvirág,
vidámabb lett a világ…
Itt a tavasz, megy a tél,
kis magban a csíra kél.
Szikrázik a napsugár,
nyakát nyújtja a gúnár.
Táncot jár a víz fodra,
tavaszi szél forgatja.
Itt a tavasz, gyerekek,
kacagnak a verebek.
Zelk Zoltán: Hóvirág
Jó, hogy látlak hóvirág,
megkérdezem tőled
mi hírt hoztál?
Mit üzensz erdőnek, mezőnek?
Szedd a szárnyad szaporán,
vidd a hírt madárka:
útra kelt már a tavasz,
itt lesz nemsokára!
Mentovics Éva: Tavaszi zsongás
Rügyet bont a barka ága,
bólogat a hóvirág,
levél zsendül, füttyszó zendül,
most jön csak a jó világ.
Fürj kiáltja: – pitypalatty,
gyík szalad a híd alatt,
játszanak a kis bocsok,
s halld, a csermely mit locsog!
Nézd az erdőt, csodaszép!
Zöldbe borult ott a rét,
szellő surran, s láss csodát,
megsimítja bársonyát.
Ibolya meg tulipán,
Gyönyörű szép valahány!
Az ibolya illatos,
A tulipán harmatos.
Szepesi Attila: Virágmondóka
Hóvirág,
hószőnyegen bújik át.
Ibolya,
sűrű erdők mosolya.
Kankalin,
fény a liget árnyain.
Százszorszép,
virágozzál százszor még!
Székely Dezső: Tavaszváró
Ibolyalevélen
bogárka- könnyek.
Nehéz a sírás,
nevetni könnyebb.
Derül az ég is,
örül a napnak.
Gyere szép tavasz,
ölbekaplak!
Szilágyi Domokos: Két ibolya-vers
Pislog az égbolt,
susog a bokor,
bokor alatt aluszik
az ibolyacsokor.
Ébred az ibolya,
belepi a rétet,
reggel az ég csudakék,
de a mező kékebb.
Vízbe hajló
fűzfavessző,
rajta barka:
icipici csengő,
csillog-villog,
mosolyog a fűz,
az ibolya szeme tüze
reá tűz.
Zelk Zoltán: Ibolya
Ibolya, ibolya,
virítsz már a réten,
gyönyörködsz este a
víg tücsökzenében.
Tücsökzene ringat
este elalvásra,
hajnalban megfürdesz
az ég harmatába’.
Napfény az ebéded,
szellők simogatnak:
így élsz szép vidáman,
hírnöke tavasznak!
Osvát Erzsébet: Nyit a tulipán
Milyen nyüzsgés! Milyen mozgás!
Tulipán nyit, pirospozsgás,
a kék jácint csupa illat,
bársony barka avval biztat:
– Be vidám lesz itt az élet.
Hazajöttek a zenészek.
Szepesi Attila: Virágmondóka
Hóvirág,
hószőnyegen bújik át.
Ibolya,
sűrű erdők mosolya.
Kankalin,
fény a liget árnyain.
Százszorszép,
virágozzál százszor még!
Kerek fejű napraforgó,
Fölötted száll sok-sok varjú,
Azt kiáltják, bizony kár,
Hogy virágod hervad már.
Kéknefelejcs
El ne felejts!
Kéknefelejcs, kéknefelejcs,
Engem soha el ne felejts,
Mert ha engem elfeledsz,
Elnyílik a nefelejcs.
Búzavirág, szarkaláb,
Óh, be szép is a világ!
Júliusi margaréta,
Szedjük, szedjük szép csokorba!
Illatos az orgona,
Orsolya is azt mondja,
Szedjük gyorsan csokorba,
Tegyük be a vázába!
Zelk Zoltán: Csilingel a gyöngyvirág
Csilingel a kis gyöngyvirág,
fehér a ruhája,
meghívja a virágokat
tavaszesti bálba.
Öltözködik az orgona,
lila a ruhája,
kivirít a kankalin, a
szegfű és a mályva.
A vadrózsa rájuk nevet,
bolondos a kedve,
a rigó is füttyent egyet:
hej, mi lesz itt este!
Táncra perdül a sok virág,
illat száll a légben,
őrt állnak a gesztenyefák
illemtudón, szépen.
A szellő is megfürdik a
virágillatárban,
s arra ébredünk fel reggel,
napsugaras nyár van.
Gyárfás Endre: Májusi koncert
Trombitanárcisz trombitál,
orgonabokor orgonál,
harangvirág csendül,
virágoskert zendül.
Erősítő sem kell ide:
szállnak a hangok messzire.
Hallja falu, város:
muzsikál a május.
Sárga pitypang bóbitája
Mennyi, mennyi forgó, pergő
pöttömnyi kis ejtőernyő!
Könnyű,mint a lehelet.
Száll a rét, a tó felett.
Apró ejtőernyők száza –
sárga pitypang bóbitája –
repül a földre, repül fára.
Hajamra is száll, száll, száll.
Bóbitás a hajam már.
Horváth István: Száz meg száz kis napocska
Selyemszálú fű tövében
százezer kis nap a réten.
Virít sárgán és nevet.
Mit gondoltok, mi lehet?
Pitypangvirág sárga szirma
kacag a kék égre nyílva.
Szára növésnek ered.
Mi lesz abból, gyerekek?
Gyermekláncfű karikája,
ha van, aki megcsinálja.
A föld legszebb lánca az,
mert kovácsa a tavasz.
Sárga pelyhes kislibák
tipegnek a réten át.
Nem is libák, virágok,
sárga a bóbitájok.
Gyenge száruk imbolyog,
sárga szemük mosolyog.
Tityegnek és totyognak,
majd a földre potyognak.
S pár nap múlva, mily csoda!
Fehér lett a bóbita.
Tolla nőtt a virágnak,
könnyen indul világnak.
Rózsa, rózsa, tubarózsa,
De szépen nyílsz az ablakba’
Rózsa, rózsa, szép virágszál,
Szálló szélben hajladozzál,
Napsütésben nyiladozzál,
Meglocsollak, illatozzál!
Kinyílt a rózsa,
Hajlik az ága,
Nincsen, aki leszakítsa,
Csak úgy hervad rajta.
Le az utcán, le, le, le,
Piros rózsa levele,
Szakasztottam belőle,
Itt van a kertembe’.
Én kis kertet kerteltem,
Bazsarózsát ültettem,
Szél, szél, fújdogálja,
Eső, eső veregeti, hú!
Rózsát, rózsát az útjára,
Gyöngyöt, gyöngyöt homlokára,
Gyöngykoszorút a kislánynak,
Aranyrózsát a párjának.
Ég a gyertya, ha meggyújtják,
Táncol a lány, ha meghívják.
Járjad, járjad, kis viola,
Most virul élted hajnala.
Zelk Zoltán: Csilingel a gyöngyvirág
Csilingel a kis gyöngyvirág,
fehér a ruhája,
meghívja a virágokat
tavaszesti bálba.
Öltözködik az orgona,
lila a ruhája,
kivirít a kankalin, a
szegfű és a mályva.
A vadrózsa rájuk nevet,
bolondos a kedve,
a rigó is füttyent egyet:
hej, mi lesz itt este!
Táncra perdül a sok virág,
illat száll a légben,
őrt állnak a gesztenyefák
illemtudón, szépen.
A szellő is megfürdik a
virágillatárban,
s arra ébredünk fel reggel,
napsugaras nyár van.
Szepesi Attila: Virágmondóka
Hóvirág,
hószőnyegen bújik át.
Ibolya,
sűrű erdők mosolya.
Kankalin,
fény a liget árnyain.
Százszorszép,
virágozzál százszor még!
Virágágyás nyoszolyán
bimbózik a tulipán.
Szirmát bontja hajnalra,
s rámosolyog a napra.
Ibolya meg tulipán,
Gyönyörű szép valahány!
Az ibolya illatos,
A tulipán harmatos.
Megmosdott a tulipán,
harmat csillog rajta,
Piros szirma pirosabb,
mint a lányok ajka.
Tuli, piros tulipán,
Tuli, tuli tarka,
Ki merre lát szaladjon,
ez a fogó rajta.
Juhászné Bérces Anikó: Tulipán (részlet)
Virágágyás nyoszolyán
Bimbózik a tulipán.
Szirmát bontja hajnalra,
S rámosolyog a Napra.
Tündököl a tűzpiros,
Szerelmesnek nyílik most.
Feje kehely, illatos,
Zöld levele harmatos.
Irigyli őt a sárga,
Neki nincsen barátja.
Méhecskéket hívogat,
S kitárja a szirmokat.
Szelíd a szép hófehér,
Ő a boldogságnak él.
Virít vele sok társa,
Menyasszonyok csokrába.
Osvát Erzsébet: Nyit a tulipán
Milyen nyüzsgés! Milyen mozgás!
Tulipán nyit, pirospozsgás,
a kék jácint csupa illat,
bársony barka avval biztat:
– Be vidám lesz itt az élet.
Hazajöttek a zenészek.
Forrás:
https://operencia.com/
Imre Zsuzsánna és Péter Kinga: KEREKECSKE, DOMBOCSKA, Csengőkert könyvkiadó 2011