Versek, mondókák virágokról

Kedves Látogató! Összegyűjtöttem néhány verset virágokról. A versek virágok szerint ABC sorrendbe vannak rendezve, így ki tudod választani, hogy melyik virágról szeretnél verset.

Eredményes keresgélést kívánok! RANKA 

Aranyeső

Aranyeső, jázminág,
Tavasszal szép a világ!
A rügyecskék kipattannak,
Színes lepkék szálldogálnak.

Árvácska

Árvácska, árvácska,
Tavasz első virága,
Lila, sárga, fehér, kék,
E kis virág ó, be szép!

Búzavirág

Búzavirág, szarkaláb,
Óh, be szép is a világ!
Júliusi margaréta,
Szedjük, szedjük szép csokorba!

Gólyahír

Sarkady Sándor: Gólyahír

– Mi szél hozott kisfutár?
– Nem szél hozott, napsugár.
– Kedves gazdád ki lehet?
– Fűnevelő kikelet.
– S mi a jó hír aranyom?
– Sárgulhat a kalapom.
– Jó a hír, jó a hír,
Isten hozott, gólyahír!

Gyöngyvirág

Osvát Erzsébet: Gyöngyvirág

Gyöngyvirág, gyöngyvirág,
de sok gyöngy van rajtad!
Boltostól vetted-e?
Ajándékba kaptad?

Nem kaptam, nem kaptam,
boltostól nem vettem.
Májusi hajnalban
gyöngysorral termettem.

Zelk Zoltán: Csilingel a gyöngyvirág

Csilingel a kis gyöngyvirág,
fehér a ruhája,
meghívja a virágokat
tavaszesti bálba.

Öltözködik az orgona,
lila a ruhája,
kivirít a kankalin, a
szegfű és a mályva.

A vadrózsa rájuk nevet,
bolondos a kedve,
a rigó is füttyent egyet:
hej, mi lesz itt este!

Táncra perdül a sok virág,
illat száll a légben,
őrt állnak a gesztenyefák
illemtudón, szépen.

A szellő is megfürdik a
virágillatárban,
s arra ébredünk fel reggel,
napsugaras nyár van.

Hóvirág

Hóvirág, hóvirág,
Hófehér kis virág,
Fehér szirom, zöld levél,
Sok kis csokor útra kél.

Osvát Erzsébet: Nyújtózik a hóvirág

Nap kergeti a telet.
Hancúroznak friss szelek.
Nyelvecskéjével a fű
tavaszt kóstol: – Jóízű!

Bimbót bont a barka már.
A hóvirág? Ő sem vár.
Hosszú volt a tél nagyon.
Jót nyújtózik a napon.

Szepesi Attila: Virágmondóka

Hóvirág,
hószőnyegen bújik át.
Ibolya,
sűrű erdők mosolya.
Kankalin,
fény a liget árnyain.
Százszorszép,
virágozzál százszor még!

Gazdag Erzsi: A hóvirág éneke

Kinyílott a hóvirág,
vidámabb lett a világ…
Itt a tavasz, megy a tél,
kis magban a csíra kél.

Szikrázik a napsugár,
nyakát nyújtja a gúnár.
Táncot jár a víz fodra,
tavaszi szél forgatja.

Itt a tavasz, gyerekek,
kacagnak a verebek.

Zelk Zoltán: Hóvirág

Jó, hogy látlak hóvirág,
megkérdezem tőled
mi hírt hoztál?
Mit üzensz erdőnek, mezőnek?

Szedd a szárnyad szaporán,
vidd a hírt madárka:
útra kelt már a tavasz,
itt lesz nemsokára!

Mentovics Éva: Tavaszi zsongás

Rügyet bont a barka ága,
bólogat a hóvirág,
levél zsendül, füttyszó zendül,
most jön csak a jó világ.

Fürj kiáltja: – pitypalatty,
gyík szalad a híd alatt,
játszanak a kis bocsok,
s halld, a csermely mit locsog!

Nézd az erdőt, csodaszép!
Zöldbe borult ott a rét,
szellő surran, s láss csodát,
megsimítja bársonyát.

Ibolya

Ibolya meg tulipán,
Gyönyörű szép valahány!
Az ibolya illatos,
A tulipán harmatos.

Szepesi Attila: Virágmondóka

Hóvirág,
hószőnyegen bújik át.
Ibolya,
sűrű erdők mosolya.
Kankalin,
fény a liget árnyain.
Százszorszép,
virágozzál százszor még!

Székely Dezső: Tavaszváró

Ibolyalevélen
bogárka- könnyek.
Nehéz a sírás,
nevetni könnyebb.

Derül az ég is,
örül a napnak.
Gyere szép tavasz,
ölbekaplak!

Szilágyi Domokos: Két ibolya-vers

Pislog az égbolt,
susog a bokor,
bokor alatt aluszik
az ibolyacsokor.

Ébred az ibolya,
belepi a rétet,
reggel az ég csudakék,
de a mező kékebb.

Vízbe hajló
fűzfavessző,
rajta barka:
icipici csengő,
csillog-villog,
mosolyog a fűz,
az ibolya szeme tüze
reá tűz.

Zelk Zoltán: Ibolya

Ibolya, ibolya,
virítsz már a réten,
gyönyörködsz este a
víg tücsökzenében.

Tücsökzene ringat
este elalvásra,
hajnalban megfürdesz
az ég harmatába’.

Napfény az ebéded,
szellők simogatnak:
így élsz szép vidáman,
hírnöke tavasznak!

Jácint

Osvát Erzsébet: Nyit a tulipán

Milyen nyüzsgés! Milyen mozgás!
Tulipán nyit, pirospozsgás,
a kék jácint csupa illat,
bársony barka avval biztat:

– Be vidám lesz itt az élet.
Hazajöttek a zenészek.

Kankalin

Szepesi Attila: Virágmondóka

Hóvirág,
hószőnyegen bújik át.
Ibolya,
sűrű erdők mosolya.
Kankalin,
fény a liget árnyain.
Százszorszép,
virágozzál százszor még!

Napraforgó

Kerek fejű napraforgó,
Fölötted száll sok-sok varjú,
Azt kiáltják, bizony kár,
Hogy virágod hervad már.

Nefelejcs

Kéknefelejcs
El ne felejts!

Kéknefelejcs, kéknefelejcs,
Engem soha el ne felejts,
Mert ha engem elfeledsz,
Elnyílik a nefelejcs.

Margaréta

Búzavirág, szarkaláb,
Óh, be szép is a világ!
Júliusi margaréta,
Szedjük, szedjük szép csokorba!

Orgona

Illatos az orgona,
Orsolya is azt mondja,
Szedjük gyorsan csokorba,
Tegyük be a vázába!

Zelk Zoltán: Csilingel a gyöngyvirág

Csilingel a kis gyöngyvirág,
fehér a ruhája,
meghívja a virágokat
tavaszesti bálba.

Öltözködik az orgona,
lila a ruhája,
kivirít a kankalin, a
szegfű és a mályva.

A vadrózsa rájuk nevet,
bolondos a kedve,
a rigó is füttyent egyet:
hej, mi lesz itt este!

Táncra perdül a sok virág,
illat száll a légben,
őrt állnak a gesztenyefák
illemtudón, szépen.

A szellő is megfürdik a
virágillatárban,
s arra ébredünk fel reggel,
napsugaras nyár van.

Gyárfás Endre: Májusi koncert

Trombitanárcisz trombitál,
orgonabokor orgonál,
harangvirág csendül,
virágoskert zendül.

Erősítő sem kell ide:
szállnak a hangok messzire.
Hallja falu, város:
muzsikál a május.

Pitypang

Sárga pitypang bóbitája

Mennyi, mennyi forgó, pergő
pöttömnyi kis ejtőernyő!
Könnyű,mint a lehelet.
Száll a rét, a tó felett.

Apró ejtőernyők száza –
sárga pitypang bóbitája –
repül a földre, repül fára.

Hajamra is száll, száll, száll.
Bóbitás a hajam már.

Horváth István: Száz meg száz kis napocska

Selyemszálú  fű tövében
százezer kis nap a réten.
Virít sárgán és nevet.
Mit gondoltok, mi lehet?

Pitypangvirág sárga szirma
kacag a kék égre nyílva.
Szára növésnek ered.
Mi lesz abból, gyerekek?

Gyermekláncfű karikája,
ha van, aki megcsinálja.
A föld legszebb lánca az,
mert kovácsa a tavasz.

Gazdag Erzsi: Pitypangok

Sárga pelyhes kislibák
tipegnek a réten át.
Nem is libák, virágok,
sárga a bóbitájok.

Gyenge száruk imbolyog,
sárga szemük mosolyog.
Tityegnek és totyognak,
majd a földre potyognak.

S pár nap múlva, mily csoda!
Fehér lett a bóbita.
Tolla nőtt a virágnak,
könnyen indul világnak.

Rózsa, vadrózsa

Rózsa, rózsa, tubarózsa,
De szépen nyílsz az ablakba’

Rózsa, rózsa, szép virágszál,
Szálló szélben hajladozzál,
Napsütésben nyiladozzál,
Meglocsollak, illatozzál!

Kinyílt a rózsa,
Hajlik az ága,
Nincsen, aki leszakítsa,
Csak úgy hervad rajta.

Le az utcán, le, le, le,
Piros rózsa levele,
Szakasztottam belőle,
Itt van a kertembe’.

Én kis kertet kerteltem,
Bazsarózsát ültettem,
Szél, szél, fújdogálja,
Eső, eső veregeti, hú!

Rózsát, rózsát az útjára,
Gyöngyöt, gyöngyöt homlokára,
Gyöngykoszorút a kislánynak,
Aranyrózsát a párjának.

Ég a gyertya, ha meggyújtják,
Táncol a lány, ha meghívják.
Járjad, járjad, kis viola,
Most virul élted hajnala.

Zelk Zoltán: Csilingel a gyöngyvirág

Csilingel a kis gyöngyvirág,
fehér a ruhája,
meghívja a virágokat
tavaszesti bálba.

Öltözködik az orgona,
lila a ruhája,
kivirít a kankalin, a
szegfű és a mályva.

A vadrózsa rájuk nevet,
bolondos a kedve,
a rigó is füttyent egyet:
hej, mi lesz itt este!

Táncra perdül a sok virág,
illat száll a légben,
őrt állnak a gesztenyefák
illemtudón, szépen.

A szellő is megfürdik a
virágillatárban,
s arra ébredünk fel reggel,
napsugaras nyár van.

Százszorszép

Szepesi Attila: Virágmondóka

Hóvirág,
hószőnyegen bújik át.
Ibolya,
sűrű erdők mosolya.
Kankalin,
fény a liget árnyain.
Százszorszép,
virágozzál százszor még!

Tulipán

Virágágyás nyoszolyán
bimbózik a tulipán.
Szirmát bontja hajnalra,
s rámosolyog a napra.

Ibolya meg tulipán,
Gyönyörű szép valahány!
Az ibolya illatos,
A tulipán harmatos.

Megmosdott a tulipán,
harmat csillog rajta,
Piros szirma pirosabb,
mint a lányok ajka.
Tuli, piros tulipán,
Tuli, tuli tarka,
Ki merre lát szaladjon,
ez a fogó rajta.

Juhászné Bérces Anikó: Tulipán (részlet)

Virágágyás nyoszolyán
Bimbózik a tulipán.
Szirmát bontja hajnalra,
S rámosolyog a Napra.

Tündököl a tűzpiros,
Szerelmesnek nyílik most.
Feje kehely, illatos,
Zöld levele harmatos.

Irigyli őt a sárga,
Neki nincsen barátja.
Méhecskéket hívogat,
S kitárja a szirmokat.

Szelíd a szép hófehér,
Ő a boldogságnak él.
Virít vele sok társa,
Menyasszonyok csokrába.

Osvát Erzsébet: Nyit a tulipán

Milyen nyüzsgés! Milyen mozgás!
Tulipán nyit, pirospozsgás,
a kék jácint csupa illat,
bársony barka avval biztat:

– Be vidám lesz itt az élet.
Hazajöttek a zenészek.

Forrás:

https://jatsszunk-egyutt.hu

https://operencia.com/

Imre Zsuzsánna és Péter Kinga: KEREKECSKE, DOMBOCSKA, Csengőkert könyvkiadó 2011