Béka mondja: brekeke
Nincsen neki jókedve.
Kurutty, kurutty, brekeke,
Nem esett már két hete.
Béka, béka, brekeke,
Jól vigyázz a bőrödre,
Mert a gólya arra jár,
A csőrével bekap, hámm!
Bújj be, béka, a bokorba,
Erre lépdel most a gólya,
Ha rád talál hosszú csőre,
Nem mégy többet esküvőre.
Folyó folyik, vize árad,
Jaj, az ingem lassan szárad.
Vízbe estem, kiúsztam,
Most az egyszer megúsztam.
Gólya, gólya, hosszúláb,
hol kezdődik a világ?
– A tó szélén ring a nád,
ott kezdődik a világ…
Gólya, gólya, hosszú láb,
hol ér véget a világ?
– Ha az a tó enni ád,
egy tóból áll a világ.
Falunknál a kertek alatt
bukdácsol egy kicsi patak.
Abban fürdik minden reggel
a Napocska, mikor felkel.
Ragyogóra mossa magát,
mielőtt még munkához lát.
Csillog ám a kicsi patak,
Belemosta fényét a nap.
Van egy város: Nagybánya.
Aki látta, nem bánja,
mert ottan egy híd alatt
– mint két testvér – két patak
úgy szalad!
Egyik mondja: “Szaladjunk!”
Másik mondja: “Csobogjunk!”
Egy híd alatt két patak
csak csobog és csak szalad!
Békás tóra gólya szállt,
Kerek tóba besétált.
Hajlottak a fűszálak
Intettek a békának:
Vigyázz béka! Ki ne bújj!
Guggolj le és lapulj!
De a béka nem ügyelt,
Intő szóra nem figyelt,
Kiugrott a tópartra,
Hamm, a gólya bekapta.
Jaj, az eső csepereg,
kis fehőcske pityereg.
Leejtett egy villámot,
Összetörött, kikapott:
Rádörrent a papája,
hogy jobban is vigyázhatna
Ne sírj ezért felhőcske!
Nagyobb baj is lehetne.
/RANKA – saját vers/
Narancs, sárga, vörös,
kék indigó, zöld, ibolya:
szivárványszín buborék
Illeg-billeg tétova;
Leheletnyi könnyű
bolygó körbejár.
kerekíti, színesíti
egy kis szőke szalmaszál;
Szivárványszín buborék
ujjam hegyén bujdokol,
tüsszent egyet,
s nincs sehol.
Itt a képen látható egy kis tó.
Most kötött ki a partjához egy hajó.
A lépcsőn áll a parancsnok.
Éppen hámoz egy narancsot.
Ahogy jobban megnézem,
nem is tó ez a képen!
A víz színe meg se lebben.
Rajzoljátok le Ti-szebben.
Örül majd a parancsnok.
Ad majd néktek narancsot.
Cseppre csepp, megered,
Koppra kopp, már zuhog.
Nyisd ki gyorsan esernyődet,
Én alábújok.
Fák ruhája mind megázik,
Tócsák háta hólyagos,
Az utca, a házis fázik,
Én is csurom víz vagyok.
Cseppre csepp, megered.
Koppra kopp, már zuhog.
Nemsokára kisüt a nap,
Majd megszáradok.
Nagy part alatt kis patak,
Kis patakban kis halak
Álmodik a kis patak,
megálmodja a tavaszt.
Kis patak, nagy patak,
megálmodja a tavaszt
-Patak vagyok csobogó,
mikor leszek nagy folyó?
Akkor leszek nagy folyó,
mikor elolvad a hó.
Csobogó, csobogó,
mikor elolvad a hó.
Mi a béka álma?
Zöld szúnyog, lila légy.
A vacsora lencse,
kapdel hús az ebéd.
Mit táncol a béka?
Brekeke-ropogóst,
tavi csűrdöngölőt,
iszapi tocsogóst.
Mit mesél a béka?
Kuty-kuruty legendát.
Hogy a békakirály
lányát férjhez adja.
Kit ringat a béka?
Ebihalat sáson.
Az ő csemetéje
legszebb a világon.
Azért csak az esőcsepp,
csak ő a legerősebb!
A felhőből lepottyan,
neki az meg se kottyan,
akkor lesz, attól eleven
bukfencezik a levelen.
Mint a gyík, fürge lábú;
szalad, sziklák alá bú,
de még a földbe is lemegy,
megfürdeti a gyökeret
s a száron, mintha lépcsőn
járna, a föld fölé jön.
Lesz majd belőle pára,
felszáll a napsugárra,
onnan átszáll a szélre,
haza talál az égre
s beáll megint esőnek.
Csak ő a legerősebb.
Esőcseppek
Jaj, az eső megered,
hullanak a vízzcseppek.
Beleesnek egy tóba,
Süt rájuk a napocska.
Fölszállnak a kék égre.
Hát ott mi lesz belőle?
Összeáll egy felhőbe,
Elfújja egy szellőcske.
Hegytetőnél majd megáll,
kicsit pihen s továbbáll.
Jöttmég sok-sok kis vízcsepp,
s felhőcske már nagyobb lett.
Nem férnek el egymás mellett
S jaj, az eső de megeredt.
/RANKA – saját vers/
Forrás:
Imre Zsuzsánna és Péter Kinga: KEREKECSKE, DOMBOCSKA, Csengőkert könyvkiadó 2011
Csörgő Anikó – Füzesi Zsuzsa: Csodaország 2. Csodaország kiadó 2013