Melegebben süt ma a nap
elmúlt már a hosszú tél.
Minden házon zászlót lengetett
A víg márciusi szél.
Magyarország szabadságát
ünnepeljük e napon,
Háromszínű magyar zászló
azért leng a házakon.
Leng, leng kicsi fa,
Majd, majd valaha
belőlem is lesz egy kicsi
lovas katona.
Ló, ló, Paripa,
száján Zabola;
Gyí te, gyí te tüzes csikó,
vágtass amoda!
Lebben a serény
félre kis legény,
Árkon-bokron, mint a fecske
átrepülök én!
Zeneszó zeng, menetelnek,
Süt a napfény, fut a felleg;
Fel a zászlót, fel az égre-
Magyarország örömére!
A szabadság dala szálljon,
Aki ember, ide álljon:
Jövel édes szabad ország-
Gyönyörű légy, Magyarország!
Lendül a kardjuk,
Csillan a lapja.
Bátor huszárok
Készülnek harcba.
Dobban a patkó,
indul a vágta,
Harsan a kürtszó,
Senki se gyáva.
Pirkad a hajnal,
Nap tüzeli éled,
Felszabadítják
A magyar népet.
A múzeum terére,
Fütyülve az esőre,
Tódul a nép, árad a nép-
Petőfi a vezére.
Áll a lépcsőn Petőfi;
Pest utcáit betölti
Bátor hangja: Talpra magyar!-
Egész hazát betölti.
Szól Petőfi: Esküszünk!
Zúg az ország: Esküszünk!
Rabok tovább, rabok tovább,
Rabok tovább nem leszünk!
Megy az úton a katona,
zúg a vihar, fúj a szél,
zúg-búg, fúj a szél,
a katona sose fél.
Mitől félne? Kezibe kard,
gonoszoknak odavág,
dirr-durr, odavág,
sose bántsák a hazát.
Pereg a dob: tra-ta-ta,
Most kezdődik a csata.
Papírcsákó fejemen,
Ezt a csatát megnyerem.
Lovam seprő: Nyi-ha-ha,
Vágtat, mint egy paripa,
Kardom is van: Fakanál,
Aki nem fut, pórul jár!
Zászlót készítettem
rajzoltam, festettem
ahogyan csak tudtam
legjobban, legszebben.
Fel is ragasztottam
vékony nyírfaágra,
kis zászlóval megyek
ma óvodába.
Egész úton vígan
lengetem a szélbe,
várom, óvónéni,
megdícsér érte.
Az én népem neve: magyar,
Jelünk: piros-fehér-zöld,
Hogy én magyar gyerek vagyok,
Engem büszkeséggel tölt.
Az én hazám: Magyarország –
Bölcsőhelyem, otthonom,
Gyarapítom, vigyázok rá,
Tönkretenni nem fogom.
Az én édes anyanyelvem –
Édesanyám bízta rám –
A nagyvilág legszebb nyelve.
Bízzál bennem, kis hazám!
Szárnyas lovon három huszár
minden reggel világra száll.
Felhőt kaszál, erdőt kuszál,
vihart habar három huszár.
Szárnyas lovuk csudaráró.
Csákójuk is csudacsákó.
Mentéjük a naplemente,
hegynyereg a lovuk nyerge.
Holdvilág a kapitányuk,
ezüstkarddal elő száguld.
Szárnyas lovon mögötte száll
esténként a három huszár.
Ütemet tarts! Bal, jobb, bal, jobb,
harcba hív a trombita.
Gyere Bálint, gyere Pista,
indulj te is Zsoltika!
Állj csak sorba, szedd alábad,
Tartsd a ritmust – egy-kettő!
Megtámadták a hazánkat,
Így haragunk rettentő.
Hol a távcső? Add csak gyorsan!
Hol bújik az ellenség?
Ha meghallják elszánt léptünk,
szaladhatnak szerteszét.
Tarthat erre akármilyen
ellenséges hadjárat,
tiszta szívvel, hősiesen
megvédjük a hazánkat.