Erre csörög a dió
Erre csörög a dió,
arra meg a mogyoró,
mogyoróbokron, diófán,
mókusfüttyös domb alján.
Lyukas dió
Lyukas dió, mogyoró,
a kis egér rágcsáló,
Nem menekülsz cincogó,
Bajszos cica a fogó.
Domb tetején ágas-bogas diófa,
Rászállott a kerek erdő rigója,
Azt dalolja, azt fütyüli a rigó,
Ó, tilió, későn érik a dió.
Kopár dió, mogyoró
Kopár dió, mogyoró,
kis mókusnak ez való.
Odújába elrakja
Télen elropogtatja.
Diószeg, diószeg,
három fiú diót szed,
egyik veri, másik eszi,
a harmadik nézegeti,
feldobja, elkapja,
tele már a kalapja.
Azt fütyüli a rigó,
Megérett már a dió.
Le kell verni mind a fáról.
Öregapó diót zsákol.
Hív anyóka. Jó ebéd lesz.
Gőzölög a diós rétes.
Ki lakik a dióhéjban?
Nem lakhat ott bárki,
Csak Dióbél bácsi.
Ha rácsapsz a dióhéjra,
Kinyílik a csontkapuja
És cammogva előmászik
Vén Dióbél bácsi-
Csak a szádat tátsd ki!
Dombon törik a diót,
hegy-ormon a magyorót,
-zajuk ide csattog!-
Völgyben meg a makkot!
Három diót feltörtem,
Négy mogyorót megettem,
Leltem egy zsák makkot,
– ebből ti is kaptok!
Szállj, szállj ökörnyál,
Jön az ősz, megy a nyár.
Megy a nyár a nevetős,
Komolykodva jön az ősz,
Csillámló derekkel,
Sárga levelekkel,
Szőlővel, mosolygóval,
Fűre koccanó dióval.
Ősz-apóka köpönyege,
hej de tarka-barka.
Úgy látszik, hogy sárga,
piros falevélből varrta.
Tarka-barka köpenyének
sok a zsebe, ránca,
hull a dió, hull az alma,
ha köpenyét rázza.
Szereti is ősz-apókát
a sok apró gyerek,
Gyümölcsöt ad a
lehullott falevelek helyett.
Keresek egy üstöt,
mindent bele gyűjtök.
Bokor alól mogyorót,
nagy fű közül a diót,
árokpartról gesztenyét,
tölgynek sárga levelét,
csipkebogyó bokrot,
mindent bele hordok.
Fakanállal a kezemben
énekelek jókedvemben,
gyönyörű szép színekben
ősz pompázik üstömben.