Érett körte, sárguló
Érett körte, sárguló,
A mogyoró kopogó.
Mókuska is gyűjtögeti,
Hosszú a tél, el kell tenni.
Erre csörög a dió
Erre csörög a dió,
arra meg a mogyoró,
mogyoróbokron, diófán,
mókusfüttyös domb alján.
Beérett már a kökény
Beérett már a kökény,
szedjük tele a kötényt,
a héja már fekete,
mókus is gyűjt télire.
Kopár dió, mogyoró
Kopár dió, mogyoró,
kis mókusnak ez való.
Odújába lerakja,
télen elropogtatja.
Szilágyi Domokos: Eső
Láncos-lobogós,
ez a makk kopogós,
hazafut a mókus,
ha az ég zokogós.
Ázik a tölgy is,
fürdik a völgy is,
halkan muzsikál
künn az esővíz.
Bartos Erika: Mókus
Mókus, mókus, makogó,
mancsában a mogyoró.
Makkot, gombát eszeget,
nem szereti a telet.
Mókus, mókus fut a fán,
ugrabugrál szaporán,
diót visz az odúba,
abból lesz a vacsora.
Majtényi Erik: Mókus
Mókus úrfi
a télre készül,
odút szemel ki
menedékül.
Mogyorót, diót
hord halomra,
telik, telik
a téli kamra.
Maholnap
szél fúj, havazik,
majd csak
kihúzza tavaszig.
Őszi takaró
Az ősz piros, sárga barna
takarót borított a tájra,
itt ott néhány gesztenye
lett barna mintája.
Gondoltam, felemelem picit
megnézem mi bújt el alatta,
s mit látok? Ott didereg
nyári nap apraja és nagyja.
Bebújt alá melegedni
tengernyi kismadár,
s a daluktól mindig hangos
nyári zöld határ.
Sündisznócskák kuporognak
fázósan alatta,
álmos szemmel, teli hassal
várnak a tavaszra.
Szénszemű kicsi mókus
néz rám mérgesen,
azt hiszi, hogy mogyoróját
én majd elveszem.
Dehogy veszem! Ne is féljen,
lehajtom inkább a takarót,
s vágyva én is a melegre,
sietek haza az avaron.