Virágszemű

Versek, mondókák a szüretről

Elmúlt a nyár

Elmúlt a nyár, itt az ősz,
Szőlőt őriz már a csősz.
Kipattant a búza szeme,
Vajon a babám szeret-e?
Ha nem szeret, megbánja,
Leszek a más babája.

Október, ber, ber, ber

Október, ber, ber, ber,
fázik benne az ember.
Szőlőt csipked a dere,
Édes legyen szüretre.

Elmentem én a szőlőbe, szőlőt csipegetni

Elmentem én a szőlőbe, szőlőt csipegetni,
Utánam jött a vénasszony, hátba veregetni.
Elbújtam a nád közé, sípot csináltatni.
Az én sípom csak azt fúja:
Dír dúr csapodá, ketten fogunk egy békát,
Neked adom a farkát!

Elmentem a szőlőbe szőlőt szedegetni

Elmentem a szőlőbe szőlőt szedegetni,
Utánamjött a kis húgom szőlőt csipegetni.
Beszaladtunk a nádasba sípot csinálgatni.
Az én sípom csak azt mondja: dib-dáb, daruláb
Ketten vettünk egy bundát.

Takáts Gyula: Szüreti vers

Szüretelnek, énekelnek,
Láttál-e már ennél szebbet?
Dió, rigó, mogyoró,
Musttal teli kiskancsó.
Sose láttam szebbet!

Akkora fürt, alig bírom,
Egy fürtből lesz akó borom.
Dió, rigó, mogyoró,
Csak úgy nevet a kancsó.
Az sem látott ilyet.

Az öregnek aszú bor jár,
A gyereknek must csordogál.
Dió, rigó, mogyoró,
Szüretelni, jaj, d jó!
Igyunk erre egyet!

 
 
Fésűs Éva: Őszi kirándulás

Nagyapó és Zsuzsika
szőlőskertbe mentek,
kis kosárba, mázas tálba
szóló szőlőt szedtek.

Édesebb volt ,mint a méz
nyári naptól érett,
aranyhangon muzsikáltak
fölötte a méhek.

Akadt hozzá mese kék
magvaváló szilva,
darázscsípte kövér körte,
az ág alig bírta.

Előkerült nagyanyó
otthoni kalácsa,
szalvétáját kicsipkézte
a körtefa árnya.

Esik eső, csepereg
Esik eső, csepereg,
őszi szél is tekereg.
Búsulnak a verebek,
Minden tolluk didereg.

Gyertek gyorsan verebek!
Melegben a helyetek!
Ne ázzatok, ne fázzatok,
madárodú vár rátok!

 

Gedeon Ferke: Őszi vers

Hull a levél,
Szelíd napfény mosolyog,
Itt van az ősz:
Tudjátok-e, mit hozott?

Sárga körtét, piros almát,
Friss diót,
Csak úgy hinti, csak úgy szórja a sok jót.

Mit hozott még?
Hát a kedves szüretet,
Szülőt, szilvát, meg
Sok hulló levelet.

Szelíd, szép ősz
Jó hogy jöttél,
Szeretünk. Megköszönjük
Amit hoztál, minekünk.

Kopasz fákon,
Ha elmúlik majd a tél –
Újra kihajt,
Újra zöldül a levél.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!