A nektárgyűjtő méhecskék nevű játékom ötlete onnan indult, hogy nagy gyárakba beépített csövekről megmaradtak a kupakok. Sokat tanakodtam, hogyan tudnám felhasználni. Íme az eredmény:
A játék rövid ismertetése: A játékot többféleképpen is lehet játszani.
a, Méhek tánca: A játékot 2-4 gyerek játszhatja. A játékosok a játéktábla sarkaiból indulnak. A játékot az kezdi, aki a legnagyobbat dobja. A soron következő játékos dob egyet a dobókockával és tetszőleges irányba lelépi a dobókockán lévő értéket. Amelyik virághoz érkezett, azt megnézheti, hogy van-e benne nektár. Ha van, elveheti a sárga kupakot. Ha nincs, marad a kupak a helyén és megy tovább a játék.
b, Nektáros ösvény: A játékot 2-4 gyerek játszhatja. A játékosok közös célja, hogy kiépítsenek egy nektáros ösvényt. A játékos addig léphet a zöld befele mutató nyíl melletti virágtól egyesével, amíg nektáros virágra lépnek. Amikor eléri a játékos az első nektár nélküli virágot, a kupakot ki kell cserélnie egy másikkal, úgy, hogy nem nézheti meg, hogy mi van a másik kupak alatt. A játékosok minden körben a nyíltól indulnak. Ha elérik az átlósan szemben lévő virágot a másik nyíllal, vége a játéknak.
c, Kaptárok versenye: A játékot 2 vagy 4 gyerek játszhatja. A játékosok elhelyezik a két kaptárt a nyilak melletti virágok közepére. A többi virágra ugyanúgy kupak kerül. A játéksok két csapatban gyűjtik be a nektárt a saját kaptárukba. Ahányat dobnak, annyit léphetnek. Ahova érkeztek, azt megnézhetik. Ha van alatta nektár, akkor vissza kell menni a kaptárhoz a kupakkal. Ha nagyobbat dobnak, mint amilyen messze van a kaptár, akkor belépnek a kaptárba és a többi lépés elvész. Az nyer, aki a játék végre a legtöbb nektárt gyűjtötte. A nektár nélküli kupakok felfordítás után.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: